Emlékek

Reggel kiugrottam az ágyamból mivel egész este az izgalomtól nem tudtam aludni. Oda ültem a géphez hátha írtak valamit a táncról bár tudtam hogy még a jelentkezés sem járt le úgyhogy biztos hogy nem írta de a biztonság kedvéért de sajnos nem írtak. Le futottam reggelezni.

-Sziasztok jó reggelt. Hogy aludtatok?

-Szia kicsim jól de neked mitől van ilyen jó kedved?

-Hát csak élvezem az életet. Miért nem lehet?

-Oké nyugodtan ha már ilyen boldog vagy rendet rakhatnál a szobádba és a fényképek közt is.

-Ki én? Boldog? De hogy vagyok boldog.

-Oké akkor szomorúan is rendet rakhatsz.

-Na jó oké ,de most utoljára.-Mondtam nevetve.

-Azt nem hiszem.

Felmentem mikor megcsörrent a mobilom.

-Szia Stell sajnálom.-Szólt bele egy hang először nem ismertem fel de aztán leesett Jake volt az abban a pillanatban letettem a mobilom.

Neki láttam a fotókat rendezgetni mikor  kezemben ragadt egy kép én és Jake voltunk rajta. Hosszú perceken keresztül néztem és egyre elevenedtek fel bennem az emlékek. Hirtelen jó érzés fogott el egy pillanatra de ahogy jött úgy ment helyére csak fájdalom hatolt a fájdalomból pedig könnyek alakultak. Hiányzott Jake de nem bocsáthatok meg neki hisz megcsalt. Gyorsan tovább tettem a fényképet. Londoni nyaralásunkról is találtam képeket itt ismertem meg Netty-t könnyes szemel néztem végig bár ezek most öröm könnyek volt. A képen hárman voltunk én, Netty és még akkor barátnőm aki Doniya csoda hogy még emlékszem a a nevére de már rég nem beszéltünk. Megint csöngött a mobilom.

-Szia Stell hallgass meg.-Megint Jake volt már elegem volt belőle.

-Oké de csak azért hallgatlak meg mert kíváncsi vagyok mi a kifogásod.

-Charlotte csak egy barátom.

-Aham, egy barát?-Kérdeztem flegmán.

-Igen és ő csókolt meg én nem akartam.

-Aham így most már minden érthető.-Feleltem gúnyosan.-Szia Jake hívj ha van elfogható kifogás.

Abban a pillanatban lenyomtam.

Folytattam a pakolást találtam egy videót amin a 4.-ben rendezett színelőadás volt rajta Romeo és Júlia én játszottam Júliát és persze Jake játszotta Romeót. Emlékszem az előadás végén azt mondták hogy én és Jake össze illünk és nagyon jól eljátszottuk. Akkor kezdtünk közel kerülni egymáshoz. Igazat bevallva nagyon hiányzik. Beraktam a videólejátszóba csak a nosztalgia kedvérért. Olyan elbűvölően aranyos voltam nem akarok nagyképű lenni de szerintem jól is játszottam na jó ez már tényleg nagyképűség de nem tudom megtagadni az igazat és Jake is nagyon helyes volt.Mikor vége lett a videónak rá pillantottam az órára enyhe sokk kapott el mivel 5 perc múlva kezdődik az edzésem és az edzőm utálja ha kések. Szaladtam össze pakolni a cuccom. Rohantam le a lépcsőn.

-Anya,anya,anya,anya szaladok fociedzésre.-Igen hát focizok tudom egy táncoshoz nem nagyon illik de szeretem volna Hip-Hop,Tectkonik mellet egy másfajta sportot is. Mikor oda értem a csarnokba már élkezdődőt az edzés szaladtam átöltözni. Komolyan ilyen gyorsan még nem öltöztem át sosem. Futottam ki a pályára próbáltam észre vehetetten lenni.

-Hé Summers miért késtél már megint.- Szólalt meg ez edzőm a hátam mögött.

-Hát sajnálom de nem néztem az órát és elfeledkeztem az edzésről.

-Ez olyan kifogás volt mint ha azt mondanád a tanárnak hogy megette a kutya a leckédet de nem baj el fogadom. Most menj melegíts be.

-Köszönöm és nem fogok többet késni.

Egy jó pár pályakör, 11-esek után fáradtan ténferegtem be az öltözőbe.

-Hé Stella jössz a hétvégi meccsre?- Kérdezte Miley.

-Hát igazat bevallva nem érek rá sajnos amúgy is biztos nem tenne be Mr.Little biztos nem tenne be játszani.-Bár nem az igazat mondtam hisz ráértem volna csak egyszerűen nincs kedvem leégetni magam. Hazafelé tartva azon gondolkodtam hogy vajon mit fogok csinálni ha esetleg megnyerem a pályázatot csak úgy elfogok költözni mindent itt hagyva bár olyan sok minden nem fog hiányozni csak Lucy és a családom fog de ők nagyon. Mikor haza értem rögtön az ágyamba hullottam és már aludtam is.